Midlife: az élet közepén

De nehogy minden hájjal megkent, harminc éve olimpiákra és világversenyekre járó profi sportolót képzeljetek.
Kezdjük azzal, hogy ez volt élete első olimpiája, és folytassuk azzal, hogy így, középkorúan és újoncként mindjárt hatodik lett, ami pontszerző hely.

Tegyük hozzá végül azt is, hogy mindössze hat éve kezdett el komolyabban ezzel a szakággal foglalkozni, ő maga azt nyilatkozta saját magáról, hogy mindig is inkább csak bulilövőnek tartotta magát... mígnem egyszercsak azt gondolta, belevág, megpróbálja a versenyzést is.
Így is tett...

Ő az, Bognár Richárd

Nem tudom, ki hogy van vele, Bognár Richárd történetében a magam részéről három dolgot látok:

Bele mert vágni valami újba, valami olyanba, ami addig nem volt jelent az életében: a versenysportba, ami szigorú életvitelt követel, önfegyelmet, erőfeszítést.

Éveken át egyedül készült. Nem kért és nem  várt segítséget, csak az olimpia előtti utolsó időszakban kezdett el szakedzővel együtt dolgozni. Nulla állami pénzbeli segítséggel egész addig, amíg nem kvalifikálta magát az Olimpiára.

Ha az életkora gátlásokat ébresztett volna benne, soha nem jut idáig.



Még valami - tudjátok annyi de annyi közhelyes idézetet lehet olvasni kitartásról meg bátorságról - de ez itt egy valódi történet, egy valódi emberről. Aki nem hiszi, járjon utána a Nemzeti Sport cikkében.

Egy férfi tollából - biztosan sokan ismeritek, de hátha van, aki nem - amúgy pedig nem lehet elégszer olvasni :)


Ahogy öregszem, egyre inkább értékelem azokat a nőket, akik 50 felett megmutatják, hogy mi a tartás, a kiegyensúlyozottság és derű.

1. Egy nő, ha ötvenes, sosem faggat arról, hogy "Mire gondolsz, drágám?" Fütyül rá,  hogy mire gondolsz.
2. Egy ötvenes nő, ha nem akar meccset nézni  veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez  kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot.
3. Egy ötvenes  nő, akii sikeresen átnavigálta magát a klimax és menopauza buktatóin, általában már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mit  akar és kitől.
4. Az ötvenes nőnek tartása  van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendezne. Ha valami nem tetszik neki, faképnél hagy és megy a dolga után.
5. Nem kell törnöd a fejed, hogy hányadán is állsz vele. Adott esetben simán a szemedbe mondja, hogy mocsok disznó vagy.  
6. Ha pedig megérdemled,  gondolkodás nélkül főbelő, különösen, ha reális esélyt lát arra,  hogy megúszhatja.
7. A nő, ha ötvenes, már nem sajnálja tőled a dicséretet. Gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Ő már tudja,  milyen érzés, ha az embert nem dicsérik.
8. Az ötvenes nő - klimax ide, menopauza oda - éppen elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek.  Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjére is féltékeny. 
9. A nők a korral  természetfeletti képességekre tesznek szert. Ebből kifolyólag egy ötvenes nőnek sosem  kell meggyónnod a bűneidet. Már úgyis tudja az összeset.
10. Az ötvenes nőnek jól áll a sötétvörös rúzs. Ugyanez már nem mondható el se a  fiatal csajokról, se például a transzvesztitákról.

A Dove már felfogott valamit :)

Mikor van itt egy-egy nagy hátraarc pillanata, ki tudná megmondani.
Hogy kinek mikor jön el az az érzés, hogy kész, vége van valami olyannak, amiről azt hitte, hogy örökké fog tartani, most viszint el kelle engedni - az nagyon eltérő lehet. Eljön-e egyáltalán.

Nem mindenki egyformán érzi meg a változókort, az elengedést sem.
 
De akik a testi erejükből és/vagy szépségükből élnek - élsportolók, színésznők például - nekik mindenképpen jön a hátraarc és ráadásul egy kicsit hamarabb, mint a klasszikus midlife.
A színésznő, ha nehezen is, de szerepet válthat, és ha szerencséje van, játszhat még sok vicces anyóst meg gonosz titkárnőt, vagy fordítva.
De a sportoló - neki új élet után kell néznie.
Miért hozom ezt most ide?
Ha netán így a klimax, menopauza felé ballagva, úgy érzed, hogy fontos dolgok véget értek vagy drámaian megváltoztak - soroljam? - ne hidd, hogy te vagy az első a világtörténelemben, akinek változtatnia kell.

Mondom, sportoló... szóval nem hoztam focista példát.
Hét ember, hét sors, helyzet. Más sportág, más történet, és nyilván más a korhatár is az egyes sportágakban. A válogatás is szubjektív.
Engem az érdekel ebből, hogy hogyan reagál egy hátraarc, elengedés majd újrakezdés helyzetre a sportoló, az ember.
Aki te is lehetnél, amikor ezzel-azzal szembesülsz így a midlife környékén. Hogy ez se úgy működik, meg az se.
Erőlködjek? Abbahagyjam? Most azonnal engedjem el, vagy apránként? Látom-e ami utána jön?
 
 
Janics Natasa, a háromszoros olimpiai bajnok, 17szeres világbajnok még csak 30 éves, és sírva fakadt most Londonban amikor ezt mondta: "... túl sokat versenyeztem a koromhoz képest. Kicsit kifogytam, és lehet, hogy már nem volt meg bennem az a láz, ami kellett volna a győzelemhez."

Kásás Tamás 36 éves, és Londonban a magyar spanyol meccsen játszott utoljára. Tudta, hogy az olimpia után befejezi, és ehhez tartotta is magát.  "Amikor beugrottam a medencébe, a víz alatt gyakorlatilag sírtam" A jövőben meg? "Az uszodát is el fogom kerülni, egy kicsit megcsömörlöttem, és valami másra van szükségem."

A nagyszerű, kétszeres olimpiai bajnok Kolonics Györgynek az élet már nem engedte meg, hogy hátraarcot csináljon és újjáépítse az életét. 36 éves volt ő is - kenuban ez nem is számít túlkorosnak! - amikor egy edzésen egyszercsak rosszul lett és meghalt. Pár hét volt hátra a pekingi olimpiáig.

Egerszegi Krisztina, az úszókirálynő, mindössze 22 éves volt, amikor a sikerei kellős közepén, harmadik olimpiai aranyérme után, visszavonult. Hónapokig még az uszodát is elkerülte, s amikor rá három évre férjhez ment, még az aranyérmeit is eldugta otthon a gyerekei elől, akkora hátraarcot csinált.

Nagy Tímea kétszeres egyéni olimpiai bajnok nem csinált különösebb ügyet a visszavonulásból, hiszen anyukaként lett olimpiai bajnok, és utána már három gyerekes anyukaként lett még világbajnok is 2010-ben. Vívott ameddig csak bírt, és közben élte az életét, tanult, dolgozott. Nem volt törés, nem volt dráma és elengedés.

Balogh Gábor öttusázó nem kapkodta el ... "Éreztem, hogy kiégtem, motivációs gondjaim voltak, hat évet nehéz pszichés állapotban csináltam végig, az utolsó négy évben pedig csak az olimpia miatt küzdöttem" Ezek után 32 évesen jutott el oda, hogy vége.

Igaly Diána megint egy egészen másik eset. Ő 47 éves, éppen ide, a Midlife blogba passzol. De annak ellenére, hogy nem jutott ki Londonba, nem gondol arra, hogy abbahagyja, pedig van mögötte már egy hároméves kihagyás is: "az van bennem, hogy folytatni szeretném, és azt a munkát, amelyet a visszatérésem óta beletettem, nem akarom veszni hagyni. Szeretném magam újra felépíteni. Ez egy folyamatos építkezés, nem lehet megelégedni, mert jönnek a viharok, és azok az erők, amelyek felborítják a felépített falakat. "

És te? 
Utolsó pillanatig halogatsz és megvárod, míg esetleg minden összeomlik?

Kitűzöd a szakítás időpontját és ha eljön a nap, sírva, de megléped?

Előre is tekintve, apránként változtatsz, hogy az elengedés ne jöjjön hirtelen törésként és ne fájjon annyira?

Egyszercsak, mikor még szalad a szekér, veszel egy nagy levegőt és kiugrasz az egészből, majd igyekszel nem is gondolni rá többet?

• Amíg tanultál, hogy felkészülj az életre, hajtanod kellett a képzettségért.
• Amióta dolgozol, haptákba állsz a főnökeid vagy az ügyfeleid kedvéért.
• Amikor párt kerestél, igyekeztél szép lenni, szexis, jóravaló, okos. Akkor is, ha történetesen  nem voltál egyik se.
• Amikor családanya lettél, a gyerekeid voltak az elsők, hogy jó anyjuk legyél. Mindemellett lehetőleg olyan anya és feleség is, akit nem szól le se az anyósa, se a játszótéri anyatársak, se (itt szabadon behelyettesíthető). A sorban rögtön utánuk jött a tiszta udvar rendes ház projekt, miközben végig elvárás volt,  hogy szépen keress és továbbra is vonzó legyél.

5 ok az önzőségre a midlife idején

1. Ugráltál eleget másokért, ugráljon már más is. Megérdemelsz egy kis saját élvezetet, időtöltést. A gondok különben is megvárnak. 
2. Elég az önfeláldozásból, nem kellenek a mártírok senkinek, hidd el! Se a változókorban, se máskor. Engedd el azt a kényszert hogy csak veled megy a szekér.
3. Elég nagylány vagy már ahhoz, hogy szabad legyen időnként magaddal foglalkoznod. Ez jár neked, a klimax, a menopauza, a változókor tünetei meggyötörnek így is éppen eléggé. 
4. Nézz meg néhány olyan középkorú nőt, aki magára is gondol! Ápoltak, magabiztosak, jókedvűek? Nekik szabad, neked meg nem? Nem irigyelni kell őket - hanem tanulni tőlük.
5. Ha mindenképpen csak mások kedvéért akarsz tenni bármit is, gondolj arra: te magad jobban tudsz szerető szívű, erős, nagylelkű, motivált és kedves lenni, ha nemcsak hajtod magad másokért. A környezeted sokkal jobban jár egy kiegyensúlyozott, derűs, érdekes emberrel,  mert nyilván több lesz a türelmed ahhoz, hogy továbbcsináld mindazt, amit nap mint nap muszáj (mert muszáj)  Ugye nem akarsz mostantól egész életedben egy  frusztrált, sértett, nyúzott, unalmas sárkány lenni?

Tégy egy próbát. Próbáld ki az elengedést. Adj engedélyt magadnak - mire is? Oké, nem kell azonnal megtenni, én megértő vagyok a saját generációmmal :)

De legalább képzeld el! jó erősen! Engedélyezem magamnak--> megteszem.

Mi lenne az?

Ilyen külsővel egyszerűbb a midlife, valljuk be - Halle Berry 46 évesen

Ma már...

- ennyi élettapasztalat birtokában túlkompenzálás nélkül is erősnek tudom magam érezni. Ma már élvezem minden oldalát annak az embernek, akivé lettem – a szexis énemet, az erős énemet, az intellektuális énemet, az anyai énemet, a vicces énemet… és a sebezhető énemet is.

- jól látom, mennyire abszurd az élet. Mindenki azt mondta például, hogy tökreteszem a karrieremet, ha játszom a Szörnyek keringőjében, és végül pont  azért a filmért kaptam az Oscar díjat. Aztán Macskanő szerepéért viszont a legrosszabb szereplőnek járó díjat kaptam meg... Ez a két díj, a két véglet egymás mellett ül a polcomon otthon – de ilyen abszurd az egész élet is. Lazábbnak kellene lennünk valahogy.

És még saját kölnit is piacra dob... 2012 szeptemberében jött ki az új Halle Berry parfüm (ez már az ötödik)