Mikor van itt egy-egy nagy hátraarc pillanata, ki tudná megmondani.
Hogy kinek mikor jön el az az érzés, hogy kész, vége van valami olyannak, amiről azt hitte, hogy örökké fog tartani, most viszint el kelle engedni - az nagyon eltérő lehet. Eljön-e egyáltalán.
Hogy kinek mikor jön el az az érzés, hogy kész, vége van valami olyannak, amiről azt hitte, hogy örökké fog tartani, most viszint el kelle engedni - az nagyon eltérő lehet. Eljön-e egyáltalán.
Nem mindenki egyformán érzi meg a változókort, az elengedést sem.
De akik a testi erejükből és/vagy szépségükből élnek - élsportolók, színésznők például - nekik mindenképpen jön a hátraarc és ráadásul egy kicsit hamarabb, mint a klasszikus midlife.
A színésznő, ha nehezen is, de szerepet válthat, és ha szerencséje van, játszhat még sok vicces anyóst meg gonosz titkárnőt, vagy fordítva.
De a sportoló - neki új élet után kell néznie.
Miért hozom ezt most ide?
Ha netán így a klimax, menopauza felé ballagva, úgy érzed, hogy fontos dolgok véget értek vagy drámaian megváltoztak - soroljam? - ne hidd, hogy te vagy az első a világtörténelemben, akinek változtatnia kell.
De akik a testi erejükből és/vagy szépségükből élnek - élsportolók, színésznők például - nekik mindenképpen jön a hátraarc és ráadásul egy kicsit hamarabb, mint a klasszikus midlife.
A színésznő, ha nehezen is, de szerepet válthat, és ha szerencséje van, játszhat még sok vicces anyóst meg gonosz titkárnőt, vagy fordítva.
De a sportoló - neki új élet után kell néznie.
Miért hozom ezt most ide?
Ha netán így a klimax, menopauza felé ballagva, úgy érzed, hogy fontos dolgok véget értek vagy drámaian megváltoztak - soroljam? - ne hidd, hogy te vagy az első a világtörténelemben, akinek változtatnia kell.
Az elengedés: a sportoló visszavonul...
Mondom, sportoló... szóval nem hoztam focista példát.
Hét ember, hét sors, helyzet. Más sportág, más történet, és nyilván más a korhatár is az egyes sportágakban. A válogatás is szubjektív.
Engem az érdekel ebből, hogy hogyan reagál egy hátraarc, elengedés majd újrakezdés helyzetre a sportoló, az ember.
Aki te is lehetnél, amikor ezzel-azzal szembesülsz így a midlife környékén. Hogy ez se úgy működik, meg az se.
Erőlködjek? Abbahagyjam? Most azonnal engedjem el, vagy apránként? Látom-e ami utána jön?
Janics Natasa, a háromszoros olimpiai bajnok, 17szeres világbajnok még csak 30 éves, és sírva fakadt most Londonban amikor ezt mondta: "... túl sokat versenyeztem a koromhoz képest. Kicsit kifogytam, és lehet, hogy már nem volt meg bennem az a láz, ami kellett volna a győzelemhez."
Kásás Tamás 36 éves, és Londonban a magyar spanyol meccsen játszott utoljára. Tudta, hogy az olimpia után befejezi, és ehhez tartotta is magát. "Amikor beugrottam a medencébe, a víz alatt gyakorlatilag sírtam" A jövőben meg? "Az uszodát is el fogom kerülni, egy kicsit megcsömörlöttem, és valami másra van szükségem."
A nagyszerű, kétszeres olimpiai bajnok Kolonics Györgynek az élet már nem engedte meg, hogy hátraarcot csináljon és újjáépítse az életét. 36 éves volt ő is - kenuban ez nem is számít túlkorosnak! - amikor egy edzésen egyszercsak rosszul lett és meghalt. Pár hét volt hátra a pekingi olimpiáig.
Egerszegi Krisztina, az úszókirálynő, mindössze 22 éves volt, amikor a sikerei kellős közepén, harmadik olimpiai aranyérme után, visszavonult. Hónapokig még az uszodát is elkerülte, s amikor rá három évre férjhez ment, még az aranyérmeit is eldugta otthon a gyerekei elől, akkora hátraarcot csinált.
Nagy Tímea kétszeres egyéni olimpiai bajnok nem csinált különösebb ügyet a visszavonulásból, hiszen anyukaként lett olimpiai bajnok, és utána már három gyerekes anyukaként lett még világbajnok is 2010-ben. Vívott ameddig csak bírt, és közben élte az életét, tanult, dolgozott. Nem volt törés, nem volt dráma és elengedés.
Balogh Gábor öttusázó nem kapkodta el ... "Éreztem, hogy kiégtem, motivációs gondjaim voltak, hat évet nehéz pszichés állapotban csináltam végig, az utolsó négy évben pedig csak az olimpia miatt küzdöttem" Ezek után 32 évesen jutott el oda, hogy vége.
Igaly Diána megint egy egészen másik eset. Ő 47 éves, éppen ide, a Midlife blogba passzol. De annak ellenére, hogy nem jutott ki Londonba, nem gondol arra, hogy abbahagyja, pedig van mögötte már egy hároméves kihagyás is: "az van bennem, hogy folytatni szeretném, és azt a munkát, amelyet a visszatérésem óta beletettem, nem akarom veszni hagyni. Szeretném magam újra felépíteni. Ez egy folyamatos építkezés, nem lehet megelégedni, mert jönnek a viharok, és azok az erők, amelyek felborítják a felépített falakat. "
Hét ember, hét sors, helyzet. Más sportág, más történet, és nyilván más a korhatár is az egyes sportágakban. A válogatás is szubjektív.
Engem az érdekel ebből, hogy hogyan reagál egy hátraarc, elengedés majd újrakezdés helyzetre a sportoló, az ember.
Aki te is lehetnél, amikor ezzel-azzal szembesülsz így a midlife környékén. Hogy ez se úgy működik, meg az se.
Erőlködjek? Abbahagyjam? Most azonnal engedjem el, vagy apránként? Látom-e ami utána jön?
Janics Natasa, a háromszoros olimpiai bajnok, 17szeres világbajnok még csak 30 éves, és sírva fakadt most Londonban amikor ezt mondta: "... túl sokat versenyeztem a koromhoz képest. Kicsit kifogytam, és lehet, hogy már nem volt meg bennem az a láz, ami kellett volna a győzelemhez."
Kásás Tamás 36 éves, és Londonban a magyar spanyol meccsen játszott utoljára. Tudta, hogy az olimpia után befejezi, és ehhez tartotta is magát. "Amikor beugrottam a medencébe, a víz alatt gyakorlatilag sírtam" A jövőben meg? "Az uszodát is el fogom kerülni, egy kicsit megcsömörlöttem, és valami másra van szükségem."
A nagyszerű, kétszeres olimpiai bajnok Kolonics Györgynek az élet már nem engedte meg, hogy hátraarcot csináljon és újjáépítse az életét. 36 éves volt ő is - kenuban ez nem is számít túlkorosnak! - amikor egy edzésen egyszercsak rosszul lett és meghalt. Pár hét volt hátra a pekingi olimpiáig.
Egerszegi Krisztina, az úszókirálynő, mindössze 22 éves volt, amikor a sikerei kellős közepén, harmadik olimpiai aranyérme után, visszavonult. Hónapokig még az uszodát is elkerülte, s amikor rá három évre férjhez ment, még az aranyérmeit is eldugta otthon a gyerekei elől, akkora hátraarcot csinált.
Nagy Tímea kétszeres egyéni olimpiai bajnok nem csinált különösebb ügyet a visszavonulásból, hiszen anyukaként lett olimpiai bajnok, és utána már három gyerekes anyukaként lett még világbajnok is 2010-ben. Vívott ameddig csak bírt, és közben élte az életét, tanult, dolgozott. Nem volt törés, nem volt dráma és elengedés.
Balogh Gábor öttusázó nem kapkodta el ... "Éreztem, hogy kiégtem, motivációs gondjaim voltak, hat évet nehéz pszichés állapotban csináltam végig, az utolsó négy évben pedig csak az olimpia miatt küzdöttem" Ezek után 32 évesen jutott el oda, hogy vége.
Igaly Diána megint egy egészen másik eset. Ő 47 éves, éppen ide, a Midlife blogba passzol. De annak ellenére, hogy nem jutott ki Londonba, nem gondol arra, hogy abbahagyja, pedig van mögötte már egy hároméves kihagyás is: "az van bennem, hogy folytatni szeretném, és azt a munkát, amelyet a visszatérésem óta beletettem, nem akarom veszni hagyni. Szeretném magam újra felépíteni. Ez egy folyamatos építkezés, nem lehet megelégedni, mert jönnek a viharok, és azok az erők, amelyek felborítják a felépített falakat. "
És te?
Utolsó pillanatig halogatsz és megvárod, míg esetleg minden összeomlik?
Utolsó pillanatig halogatsz és megvárod, míg esetleg minden összeomlik?
Kitűzöd a szakítás időpontját és ha eljön a nap, sírva, de megléped?
Előre is tekintve, apránként változtatsz, hogy az elengedés ne jöjjön hirtelen törésként és ne fájjon annyira?
Egyszercsak, mikor még szalad a szekér, veszel egy nagy levegőt és kiugrasz az egészből, majd igyekszel nem is gondolni rá többet?
Utolsó kommentek