Mert nem mindegy ám, klimaxot, menopauzát mondasz vagy midlife-ot.

Nem az anglománia miatt. Se nem azért, mert ha angolul van, az biztos másról szól, nem rólad.

A klimax, a menopauza orvosi szó, ezért kicsit ijesztő és rideg, míg a klimaxos jelző pedig szép köznyelvünkben a szőkenő, a buzi, a nyugger, a szingli stílustárához tartozik. 

Viseld a billogot te is, ha már nem dobtad fel a pacskert 40 évesen. Klimaxos hápé leszel, slussz.

Ha meghízol, szánalmas, ahogy elhagyod magad.

Ha nem hízol el, szánalmas, ahogy erőlködsz.

Nem mintha mentség lenne erre a lenézésre az, hogy valakik kevesen vannak - de a középkorúak ráadásul nincsenek is kevesen!

Jó lenne már egy kicsit kedvesebben beszélni a klimaxról. Mintha a klimax, a menopauza meg a középkorúság és a változókor valamiféle ijesztő és ronda betegség lenne.

Tán még fertőző is.

Bárki elkaphatja, sőt, el is kapja. Szegény és gazdag, kis- és nagymellű, barna és (mind valódi, mind festett) szőke. Boldog és boldogtalan családanya, kisdoktor és nagymama, bölcsész és mérnök-közgazdász.

Oszt tán búsuljunk-e?

Egy nagy büdós teringettét! (ide mást akartam írni)

Ha középkorú vagy, akkor ez itt a közép... akkor viszont még bőven jön valami ez után. 

Közhely-killer záradék

Mondják, ha becsuk az élet egy ajtót, mindjárt kinyit egy másikat valahol.

De elárulok valamit gyengéden: vagy kinyit az élet egy másikat, vagy nem.

Utóbbi eset nem ritka, viszont szivornya, nos akkor neked kell új ajtót csinálni, kitalálni, feltalálni.

Szóval, beszéljünk csak a midlife-ról, az életközépről.